Ha megkérdezed valakitől, hogy mi van Creuse megyében, akkor azt feleli: semmi. Ezen belül is a leginkább semmi a Plateau de Millevaches-on van (mai francián ez az ezer tehén fennsikját jelenti, de eredetileg ezer tavat jelölt). A népsűrűségi térképen úgy találod meg, hogy a legfehérebb területet keresed. Franciaország közepén egy hegység van, a Massif Central, erre általában is jellemző a semmi. Meg a sajt: itt legelnek a St-Nectaire (tekeseknek: a büdös sajt karácsonykor) tehenei és a Roquefort kecskéi.
Kicsit olyan a vidék, mint Anglia, a minap 3 napig esett egyfolytában. A Vienne, ami a házunk mellett folyik, rettentő gyors volt, és majdnem kiöntött, a gátnál ki is rakták a homokzsákokat. Később megtudtam, nem tudott volna kiönteni: az egész folyót gátakkal, mesterséges tavakkal, erőművekkel kontrollálják a fennsíkon. A víz mindenütt jelen van: az ötperces úton a munkába menet öt helyet számoltam meg, ahol víz folyik az út mellett: csőből, csapból, szökőkútból, patakból. Itt még nem zöldek a dombok, hegyek, mezők, de majd azok lesznek, és nagyon szépek.
Eymoutiers (itt) egy 3000 lakosú kisváros, de 100 km-es körzetben a legnagyobb. Van városon kívül épített szupermarket, jónéhány bankfiók, szombaton kispiac, havonta háromszor csütörtökön vásár, könyvtár, mozi, könyvesbolt, pékségek (eddig 4-et találtam).
Azt hiszem tudnék itt élni, de ez nem csak a fentiek miatt van, hanem az emberek, a hálózat miatt is, de erről majd később.
0 Responses to “A hely, ahol élek”