Azaz a világ, ami megy … felé. Ez egy szóvicc (jeu de mots), mert ha kimondod, olyan, mint ha azt mondanád, le monde a l’envers, azaz a fordított világ. Ez az első szervezet, ahova a sorsolás után kerültem. Itt két és fél hetet töltök, ebből már kevesebb mint egy hét van hátra.
A Monde Allant Vers… egy ressourcerie-recylerie. Ressource: erőforrás, recycler: újrahasznosítani. Õk magukat inkabb recyclerie culturelle-nek nevezik, kultúr-visszaforgatónak. A fő tevékenységük: mások szemetét adják el újra. Lomtalanításokon, szemétlerakókban gyűjtik össze a ruhákat, gépeket, játékokat, bútorokat, aztán kipofozzák őket, és eladják a boltban. A cél az, hogy megmutassák: amit kidobunk, érték, és hogy szembesítsenek a azzal a döbbenetes pazarlással, ami minden nyugati rendszer jellemzője. Így a bolt mellett felvilágosítást-informálást is végeznek a szemétről, amit magunk mögött hagyunk. Eric, egy másik, alternatív ressourcerie-recylerie, az Ateliers de la Bergerette képviselője mondta azt, hogy az a furcsa ebben a munkában, hogy ha sikeresen végzik, akkor előbb-utóbb nem lesz többé dolguk. Ez a veszély egyelőre nem fenyeget. 25 km-es körzetben szedik össze a lomokat egy alig lakott területen, és három raktárépülettel alig tudják hova helyezni az összeszedett, még értékes cuccokat. Hogy pontosan meg lehessen érteni a Le Monde Allant Vers…-t, és a többi vállalatot, írnom kell majd még a szemléletmódról, ami ezek hátterében van.
A feladataikat 3 fázisban határozzák meg ebben a sorrendben: a hulladék csökkéntése a “forrásnál”, az újrahasznosítás és a visszaforgatás (ez a három R: reduction, reemploi, recyclage). A legfontosabbat, a hulladék csökkénteset, a viselkedés megváltoztátását az emberek tajékoztatásával (sensibilisation – ezt sem tudom lefordítani: érzékeny-ítés szó szerint) akarják elérni: a boltban járókat szembesítik azzal, mi az, amit kidobnak, és ezen kívül rendszeresen szerveznek színielõadásokat, kiállításokat, gyerekeknek programokat, stb. (animation – lefordíthatatlan, leginkább lelkes-ítés) – itt lép be a kulturális dimenzió. Ami szemetet megis megtermelünk, azt összeszedik a lomtalanításokkor (leszerzõdtek az önkormányzattal), vagy ha kihívják őket (és egyre több ember viszi be magától a boltba, ami nem kell neki), kiválogatják azt, ami újra használható, rendbe hozzák és eladják az üzletben. Fontosnak tartják, hogy nem csak felhalmozzák a szemetet az üzlet polcain, hanem újra értékessé teszik azt, amit egyszer mások már értéktelennek tartottak (valorisation – lefordíthatatlan, leginkább értékes-ítés): kimossák, megjavítják a termékeket, aztán szépen elrendezik a kirakatban és a boltban. Amivel semmit nem tudnak kezdeni, azt szétválogatva leadják a hulladéklerakóban. Az összeszedett hulladék 50%-at tudják értékesíteni az üzletben.
A mai (fogyasztói) társadalomban egyrészt olyan mennyiségű szemetet termelünk, amit a környezet nem bír befogadni és feldolgozni, ezért ez a berendezkedés a szemét szempontjabol (is) fenntarthatatlan. Másrészt rengeteg olyan dolgot dobunk ki, amit mi vagy mások használni tudnánk meg: a tavalyi, divatból kiment (vagy a kocsink színéhez nem illő) ruháinktól kezdve a gyereknek vásárolt 30 matchboxon es Barbie-n keresztül a karácsonyra kapott hatodik felesleges bögrén at a hűtőig, amiben elromlott a világítás. A felturbózott fogyasztás es marketing miatt a hasznalható termékek is gyorsan elavulttá válnak a fogyasztók szemében. És mivel ahhoz vagyunk szokva, hogy mindent használatra készen kapunk kézhez, nem javítjuk meg a dolgainkat, hanem veszünk helyette egy másikat (így egyre kevésbé leszünk képesek a javításra, és egyre jobban függünk a fogyasztási cikkektől). Nem tiszteljük többé az anyagot. (Az anyag tisztelete nem egy spirituális-transzcendens hülyeség – mintahogy az élelem tisztelete sem -, az anyag érték, dolgoztak rajta, véges mennyiség van belőle, véges mennyiseg halmozható fel belőle szemétként és más által újrafelhasználható – volna).
A Monde Allant Vers… egyesületi formában működik (association loi 1901 – lefordíthatatlan, az egyesület szó nem elég), 6 alkalmazottja van (teljes vagy fél munkaidőben) a bevételeinek 50%-a az üzletből jön, a maradék az adófizetőktől: a régió és az állam foglalkoztatási támogatásaibol, aki egyesületeknél, mindenféle címen fizeti a bérek 50-100%-at, csak hogy csökkentse a munkanélkuliséget – a hatalmas francia egyesületi szektor ebből él. Ez az egyik problémám ezzel a szervezettel: mondhatjuk azt, hogy ez a szervezet a francia jóléti állam – közvetve a létező kapitalista vállalatok – emlőin él, és ezért csak úgy jelenthet alternatívát, ha ezek a feltételek is fennállnak. Nem dolgozhat mindenki egyesületnél, és példaul Magyarországon nem jöhetne létre egy ilyen szervezet. Ezért a Monde Allant Vers… inkabb a nézőpontja, filozófiája miatt érdekes számomra, és nem a gazdaságban játszott szerepe miatt. Azért a működésmód is megér egy-két szót: csak konszenzussal döntenek (értsd: nincs főnök, mindenki egyenlő), minden délben egyutt főznek, ebédelnek és évente kétszer elutaznak pár napra, hogy a mélyebb ügyeken (stratégia, filozófia, személyes viszonyok) dolgozzanak.
az újrahasznosítást megelőző fázisok járnak a fejemben:
kihajítás/elengedés
birtoklás/használat
megvásárlás/megszerzés – vagy fordítva.
egy kidobott rozoga széket más még újra hasznossá tehet. de hogyan teszed meg ugyanezt egy rossz szokással, például? átformálható az még valaki más által/valaki más számára? (költői)
http://www.origo.hu/nagyvilag/20070301mentsd.html
Origó, 2007. március 1., csütörtök
Mentsd meg a Földet! Egyél szemetet!
Kóstoltál már kukából előbányászott ételt? Esetleg azt gondolod, hogy csak azok kukabúvárkodnak, akiknek nincs pénzük kajára és jobb híján mások szemetére szorulnak? Utóbbi egyszerű tévedés. Egy radikális társadalomkritikai irányzat követői, a freeganek amit csak lehet, gyűjtögetéssel, guberálással szereznek meg maguknak. Még az ételt is, ami – mint állítják – általában hibátlan, ehető, sőt, finom. A szemétevés a freeganek szerint nem bizarr hobbi, hanem a Földért és lelkünk megmentéséért folytatott harc egy sajátos formája.
“Van aki azért csinálja, mert általában herótja van a szeméttől, mások egyszerűen élvezik, hogy szabad prédához juthatnak, a harmadik csoport pedig világos, egyértelműen meghatározható politikai és etikai kritika alapján próbálja kinyerni a használható javakat. A freegan szó az utolsó csoport leírására vonatkozik” – határozta meg önmagát egy sajátos szubkultúrával foglalkozó oldalnak egy gyakorló freegan, azaz leegyszerűsítve, szemétevő.
A freegan mozgalom elég nehezen megfogható dolog, ez kiderül a gyakorló freeganek leírásaiból is. Épp úgy lehet extrém módon radikális társadalomkritikai irányzatnak tekinteni, mint csövesromatikának, bizarr hobbinak, a hol komolyabban, hol lazábban vett újbalos divathullám egy újabb vadhajtásának vagy épp súlyos paranoiának, esetleg az ősközösségi társadalom újjáéledésének.
A szabályok viszonylag egyszerűek: ha nem vagy rákényszerítve, ne vásárolj semmit, ne pazarolj, a rendelkezésedre álló erőforrásokat a lehető legteljesebb mértékben használd fel, élj környezettudatosan, védd foggal-körömmel az alapvető emberi értékeket. A freegan életforma kétség kívül elgondolkodtató oldala az eszme gyakorlati megtestesülése.
Lakj jól szeméttel!
Abban még nincs semmi különös, hogy autó és busz helyett a bringát, a görkorit vagy a gyaloglást javasolják minden freegannek. Rendben van az is, hogy kommunaszerű modern lakóközösségek, az üresen tátongó lakóterületek hasznosítását radikális módszerekkel megoldó, szociális érzékenység vagy anarchista ideológia alapján szerveződő squatok jelentik a kívánatos közösségi formát az elszánt freegan számára. Megoldhatónak tűnik a dolognak az a része is, hogy a lehető legtöbb dolgot magadnak termeld meg, illetve hasonlóan problémamentesnek ígérkezik az a kikötés, hogy mielőtt valamit kidobsz értesítsd a valódi szabadpiacok kereskedőit: lehet, hogy ami neked szemét, arra más régóta vadászik.
De van a szigorúan vett freegan filozófiának egy olyan eleme is, ami hallatán az első reakció talán az undor vagy épp a megbotránkozás lehet. Ez pedig a szemétevés. A dolog ideológiai alapja világos. A freegan kultúra által legradikálisabban elutasított szemlélet a fogyasztói beállítottság és – a freeganek szerint – ehhez erősen kapcsolódó szemétkultúra. A freeganek által követett alternatív életmód-stratégia lényege, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat a lehető legtakarékosabban, a lehető legalaposabban használjuk fel, és mindeközben a lehető legkisebb mértékig kapcsolódjunk bele a fogyasztói társadalomba.
A jelszó a szemétvisszaszerzés. A freeganek szerint – és ezt állítólag tapasztalatok igazolják – számos ember meg tud élni a többiek szemetéből, mert a reklámok által keltett fogyasztási őrületben mindenki folyamatosan szabadul meg attól, amije van, hogy újabbra, gyorsabbra, szebbre, esetleg csak más színűre/ízűre/szagúra cserélje. A freeganek szerint ez elfogadhatatlan egy olyan világban, ahol rengetegen nincsenek a legalapvetőbb emberi szükségletek birtokában, még napi betevőhöz sem jutnak sokszor. Úgyhogy a freeganek veszik a fáradtságot és felhasználják a szemetet. Indulhat a városi betakarítás, a kukabúvárkodás.
“Teljes számítógéprendszer (egér, monitor, billentyűzet, ház) hibátlan, működőképes állapotban, nagyképernyős tévék, minőségi mélynyomók tökéletes állapotban, magnók, nagymennyiségű könyv…, egész kukák dugig drága csokival…, több száz dollár értékű képregénygyűjtemény…, készpénz, mobiltelefon/pénztárca/kézi számítógép…, szobrok” – sorolt fel néhány rendhagyó, szemetesekből élőbányászott kincset egy freegan. A lényeg azonban nem ez, hanem a kaja.
Mikor egy freegant arról kérdeztek, nem fél-e a kukából kihalászott ételtől, kerek perec visszautasította a feltételezést. “Főleg a kiskereskedők által kidobott kaja nagy része használható fel gond nélkül. Sokszor egyszerűen csak azért selejtezik le az árut, mert újabb szállítmány érkezett és kell a hely az új holminak. Sok készételeket áruló bolt és pékség azzal reklámozza magát, hogy a finomság, amiket árulnak minden nap friss, úgyhogy rákényszerülnek, hogy kidobjanak mindent, amin nem sikerült túladni… még akkor is, ha gond nélkül fogyasztható. Egyikünk sem dob el valamit, amit reggel vett csak azért, mert nem ette meg este 7-ig, 8-ig, a kiskereskedők azonban pontosan ezt csinálják nap mint nap” – magyarázta.
Modern ősközösség
A freegan mozgalom eredete szerteágazó. Egyrészt benne van a radikális újbalos ideológiák íze. Sokak szerint nem más ez az életforma, mint a gazdasági rendszer totális bojkottja, a gyerekrabszolgaság, a kizsákmányolás, a globális felmelegedés elleni küzdelem sajátos formája, kicsiben. Ez megjelenik a cserekereskedelmen alapuló piacok életre hívásában és a pénzforgalom, illetve a profitérdekelt gazdaság nyereségének csökkentésére irányuló intézkedésekben: ha nem muszáj, ne vásárolj semmit és vállalj önkéntes munkanélküliséget, hiszen az önellátás megoldható, míg a munka a személyi szabadságodról való önkéntes lemondás.
A társadalomkritikus vonalat erősíti az is, hogy a freegan ideológia szerint szembe kell helyezkedni a fogyasztói társadalom normáival, mert a profit által hajtott nagy tömegtermelési gazdaságban a termelés minden szintjét az emberek, állatok és a környezet kizsákmányolása határozza meg. A freeganek szerint nem egy-egy vállalattal van a gond – ahogy azt a vállalatkritikus mozgalmak hirdetik -, hanem az egész rendszer beteg. Az már más kérdés, hogy a kukabúvár freeganek is a táplálékpiramis részei végfelhasználóként, tulajdonképpeni dögevőként.
A mozgalom másik vonala a környezetbarát életmód. Minimalizáld az általad és mások által termelt szemétmennyiséget, dolgozz fel mindent újra, javíts meg mindent, amit csak lehet, ne zsákmányold ki a környezeti erőforrásokat. A társadalmi sztereotípiák ellenére a szemét biztonságos, felhasználható, tiszta és tökéletes vagy majdnem tökéletes állapotban van – állítják a freeganek.
Milliókat tarthatnának el a szeméthegyek
A klasszikus freegan erények a szabadelvűség, az együttműködés, a kritikus társadalomszemlélet, a közösségi szellem, a nagylelkűség. Viszonylag jól körülhatárolható az is, amivel szemben állnak: ez a materializmus, a morális apátia, a versenyszellem, a konformista életmód, a mohóság.
A mozgalom főleg az Egyesült Államokban divat, bár a freegankereső szerint Európában is akad számos freegan. Egy közösségi oldal szerint van magyar csoport is, de a megadott e-mail címre küldött levelet visszadobta a levelezőprogram.
A Guardian szerint a freegan életmódnak reális alapjai vannak. Egy brit felmérés szerint az eldobott háztartási szemét 70 százaléka pocsékolás, 60 százaléka pedig étel vagy ételmaradék, aminek legalább a negyede ehető. A lap szerint “meghatározott mennyiségű szemét áll rendelkezésünkre, úgyhogy nem mindenki tud ebből megélni. De a csak ebben az országban eldobott étel tökéletesen elég ahhoz, hogy emberek millióit ellássuk belőle”.
Sáling Gergő
BUDAPEST REKONSTRUKCIÓ
ma reggel hallottam a tilos-on. letölthető itt:
http://regi.tilos.hu – a 09:00 12-13 percétől beszélnek erről a kezdeményezésről.
illetve el lehet olvasni, mi is ez, itt:
http://bprekonstrukcio.tar.hu/index.html