A hálózat

“délután a Gaia elosztáson voltam a Champs Libres-nél, este pedig a Télé Millevaches vetítésén a Brin de Zinc-ben”

A tetőpont talán a hétfői filmvetítés volt az Eymoutiers-i moziban. Az alternatív, önkéntes munkanélküliekről és kommunákról szóló Volem Rien Foutre al Pais (angolosok ide) vetítésére (a rendező jelenlétében) teljesen megtelt a mozi: ott volt Philippe, Anne, Benoit, Chantal, Rémy, Claire, Marc, Olivier, Catherine, Emmanuel, Jean-Francois és én az Ambiance Bois-tól, Chorinne, Jean-Luc és Jean-Jacques a Champs Libres-től, Philippe, Jean-Benoit, Flavien és Yvon a Monde Allant Vers…-ből, Sam és Marina a Télé Millevaches-tól, Robert, akivel együtt zenélek, és a Gaia elosztáson is ott volt, Christophe a Cesam Oxalis-tól, Adele az Accueil Paysan-tól, Laurence a Contrechamps-tól, páran a Foret Belleville-ből, a kecskesajt-árus a piacról, Catherine, akivel együtt járunk kórusra, néhányan a Bellevue kommunájából, és még jópáran, akiket látásból ismerek.

Csomóan tehát nem jöttek el.

Ebben a régióban (a Plateau-n) az alternatív kezdeményezéseknek és az alternatív életet élő embereknek olyan sűrűsége jött létre, amiről soha nem gondoltam volna, hogy létezik. Ez az egyik leglakatlanabb és legrurálisabb vidék Franciaországban, és éppen ez az egyik ok: annak idején könnyen és olcsón lehetett szálláshoz jutni, ez vonzotta az alter arcokat, emellett pedig hagyományosan erős a társadalmi háló, mert az emberek jobban egymásra vannak utalva.

Miért jó ez? Egyrészt nem vagyok egyedül: több száz hasonló érdeklődésű emberrel találkozom nap mint nap, és egy városihoz elég hasonló társadalmi életet tudok élni. Másrészt azt, hogy a kezdeményezések egymásra tudnak támaszkodni, és tényleg lehetővé válik egy alternatív életmód, nem csak egyéni vagy családi szinten, de társadalmi és gazdasági szinten is.

Összességében ez a sűrű bizalmi, ismeretségi és intézményi hálózat lehetővé teszi, hogy a gazdasági tevékenységeink (termelés és fogyasztás) még nagyobb részét hódítsuk vissza a piactól a reciprocitás, a kölcsönösség számára, és így egy jobb, gazdagabb, etikusabb, élhetőbb, igazságosabb és elnyomásmentesebb életet éljünk.

Alant következik a részletes leírás.

Fotók!

Itt: http://picasaweb.google.fr/simormate

Nekem nincs gépem, úgyhogy ezek márciusi fotók, mások gépeiről.

Sarko, Ségo, Bayrou, Le Pen, na meg a többiek

12-en vannak összesen, ők azok, akiknek sikerült összegyűjteni 50 polgármester aláírását. A minap érkeztek meg a minden franciának járó borítékok, amikben minden jelölt hirdetheti magát. Én ebből, a Le Monde-ból, meg a beszélgetésekből tájékozódom, mert minden nap erről van szó a közös étkezéseknél. Vasárnap lesz az első forduló.

Sarko kemény és elvhű, de gáz konzervatív. A konzervatív persze itt egészen mást jelent, mint Magyarországon. A legdurvább az volt, amikor azt nyilatkozta, hogy a pedofília és a fiatalkori öngyilkosság genetikus. Nacionalista (ld. a bevándorlás és nemzeti identitás-minisztérium ötletét) és neokon (aki nem dolgozik, ne is egyék). Ő mondta azt a külvárosi lázongások idején, hogy Karcherrel (erős vízsugárral tisztító gép) kéne szétoszlatni a “csőcseléket” (egyesek szerint inkább a söpredék a megfelelő szó). Az itteni emberek tudják, hogy ha Sarko győz, drasztikusan csökkenni fognak azok a források, amik az itteni, aktív és színes civil életet támogatják. Ő vezet, de legalább annyian utálják, mint amennyien szeretik. Ebből a szempontból a helyzet mégis a magyarra emlékeztet.

Ségo szép és nőies, de összevissza beszél. Nincs világos vonal a programjában, és amit mond, az is jobboldali a balon belül. Közölte, hogy kívánatos lenne egy francia zászló minden francia otthonban, és az is, hogy mindenki betéve tudja a Marseillaise-t. Azért vannak szimpatikus javaslatai, például a genetikusan módosított növények moratóriuma, vagy egy nagyon antidemokratikus tétel kitörlése az alkotmányból (eszerint az elnök vita és módosítási lehetőség nélkül terjeszthet törvényeket a parlament elé – és ezzel rendszeresen élnek is).

Bayrou… azt mondják, ha ő az elnök, minden marad a régiben.

Ezen kívül van három radikális balos, egy zöld, egy radikális bal-zöld (José Bové), egy fasiszta (Le Pen), egy ókonzervatív, egy európa-ellenes, de amúgy nem tudom, milyen jelölt, na meg a Vadászat, Halászat, Természet és Hagyomány párt jelöltje.

Nahát, fejből megvan mind a 12.

Itt a dilemma az, hogy Sarko-t semmiképpen sem akarják, ezért nem szabad, hogy megismétlődjön a 2002-es eset (második forduló: Chirac vs. Le Pen), ezért Ségo-ra szavaznak, José Bové helyett, hogy ő jusson tovább a második fordulóba. Még az is felmerült, hogy Bayrou-ra kell szavazni emiatt, de úgy tűnik, végül mindenki megállapodott Ségo mellett. Bíznak benne, hogy ha ő nem is nagy szám, mégis ott vannak mögötte az öreg szocialista motorosok. Meg hát mégiscsak egy baloldali jelölt.

Fűrész 4

“Kedden egész nap a fűrészgépnél voltam”

Ma is egész nap a fűrészgépnél voltam. Igazából nincs fűrész 4, csak 3. A fűrész 1-be Edwin adagolja a farönköt, az levág egy-egy vagy két-két deszkát az oldaláról. Az így maradt “magot” fordítja el 90 fokkal egy gép, ami aztán belöki azt a fűrész 2-be. Ez 5-8 egyenlő vastagságú gerendára vágja azt, ezek a deszkákat pedig egy lánc hajtja le egy fémlapon, hogy utána egy futószalagon landoljanak. A futószalag mellett várja a gerendákat Catherine és én, hogy méret és minőség (mennyi benne a csomó, a fa szívéből vagy a külső rétegekből van-e) szerint szétválogassuk és halmokba pakoljuk őket. Ha egy deszka görbe, vagy nem teljes (ti. a fa keresztmetszete nem négyszögletes), visszaküldjük a görgőkön Thierry-nek. Ő kapja meg azokat a a darabokat is, amiket a fűrész 1 vágott le a farönk oldaláról. Thierry kiválasztja a lehető legnagyobb méretet, amivel még egyenesre lehet vágni az adott deszkát, megnyomja az ennek megfelelő gombot, és a fűrész 3-on keresztül visszaküldi nekünk a szalagra, most már szép szögletesen. Jean-Francois eközben a villás targoncával folyamatosan adagolja a farönköket, elszállítja a kész halmokat, meg a maradék, amorf fadarabokat, amiket nem pakoltunk halmokba.

Reggel 8-tól fél 1-ig dolgozunk (közben van egy félórás szünet), ebéd után pedig háromnegyed 2-től 6-ig. 8 óra 45 perc naponta. Egy fűrészelős nap után inkább csak fekszem vagy ülök este.

Hét nap

Hétfőn megérkeztem stoppal a hétvégi utazásomból.

Kedden egész nap a fűrészgépnél voltam, este kórusra mentem.

Szerdán délelőtt az irodában, a könyvelésen dolgoztam, délután a Gaia elosztáson voltam a Champs Libres-nél, este pedig a Télé Millevaches vetítésén a Brin de Zinc-ben.

Csütörtökön az eladásnál voltam egész nap.

Pénteken délelőtt kommuna megbeszélés volt, aztán a közös helyiségekben takarítottunk, délután benéztem az irodába, hogy befejezzek valamit, este pedig Christian, Olivier és Alain új házába mentünk vendégségbe.

Szombaton délelőtt sétáltam, aztán értékelő megbeszélésem volt Marc-cal és Olivier-vel. Délután Proustot olvastam, aztán gombapaprikást és mákos gubát főztem a kollektívának, este pedig Marc-kal zenéltünk.

Vasárnap délelőtt nem csináltam semmit, délután közös szabad zenélésre mentem stoppal Royère-be, este pedig felolvasóestre és közös vacsorára La Villeneuve-be. Örkény egyperceseket fogok olvasni.

A jövő hét durvább lesz: két napot vagyok a fűrésznél, egy napot a gyalugépnél, és egyet az irodában.

Ütköző

Azért ennyire eklektikus ez a blog, mert egyszerre akarok sokfajta igénynek megfelelni. Legyen izgalmas, olvasmányos, fordulatos, meg legyen sok újság rólam, hogy hogy vagyok, na meg persze hogy lehetőleg rögzítsem minél alaposabban ezt az alternatív miliőt, és a különböző alternatív szervezeteket, szerveződéseket. Csakhogy ha az egyik igénynek megfelelek, a másiknak éppenhogy nem. Azt hiszem, maradok eklektikus.

Mit csinálsz?

Erről elég régóta nem írtam semmit, úgyhogy most összefoglalom a márciusomat.

Azt már korábban is írtam, hogy a compagnonnage-nak több szakasza van: csoportos akciók és egyéni elmerülések. Azt is írtam, hogy az első két hónapban sorsolás alapján dől el, hova kerülünk. Az én esetemben a sors úgy döntött, hogy márciusban a csoportos szakaszban veszek részt, két és fél hétig a Le Monde Allant Vers…-nél, és ugyanennyi ideig az Ambiance Bois-nál.

Ebben a hónapban öt másik compagnon-nal együtt dolgozunk a két szervezet által meghatározott célért. Itt a lényeges nem a szervezetek megismerése, hanem az eszméink gyakorlatba való átültetése volt: szabadon dönthettük el, hogyan, mennyit dolgozunk, hogyan szervezzük meg magunkat. A munkán túli időnket is együtt töltöttük, együtt laktunk, tehát ez is sok szervezést igényelt. A kérdés az, képesek vagyunk-e egy nekünk megfelelő működésmódot találni, ami megfelel az elveinknek, és mindenki jól érzi magát benne. Kicsit megtapasztalhatjuk azt, milyen lenne, ha mi is egy alternatív akármit akarnánk alapítani (észrevetted?). A feladat másik célja az, hogy megértsük, ha meg akarunk valamit együtt csinálni, akkor meg tudjuk: egy hónap után felújítottunk két helyiséget és építettünk egy kertet, anélkül, hogy bármi szakértelmünk lett volna. Több, a Réseau Repas-t alkotó vállalatot így, a semmiből kezdtek annak idején (így az Ambiance Bois-t is, mint azt megtudtam ma, egy több órás beszélgetés során, mialatt Marc elmesélte a vállalat kezdeteit).

Van folytatás: klikk ide!