A hálózat

“délután a Gaia elosztáson voltam a Champs Libres-nél, este pedig a Télé Millevaches vetítésén a Brin de Zinc-ben”

A tetőpont talán a hétfői filmvetítés volt az Eymoutiers-i moziban. Az alternatív, önkéntes munkanélküliekről és kommunákról szóló Volem Rien Foutre al Pais (angolosok ide) vetítésére (a rendező jelenlétében) teljesen megtelt a mozi: ott volt Philippe, Anne, Benoit, Chantal, Rémy, Claire, Marc, Olivier, Catherine, Emmanuel, Jean-Francois és én az Ambiance Bois-tól, Chorinne, Jean-Luc és Jean-Jacques a Champs Libres-től, Philippe, Jean-Benoit, Flavien és Yvon a Monde Allant Vers…-ből, Sam és Marina a Télé Millevaches-tól, Robert, akivel együtt zenélek, és a Gaia elosztáson is ott volt, Christophe a Cesam Oxalis-tól, Adele az Accueil Paysan-tól, Laurence a Contrechamps-tól, páran a Foret Belleville-ből, a kecskesajt-árus a piacról, Catherine, akivel együtt járunk kórusra, néhányan a Bellevue kommunájából, és még jópáran, akiket látásból ismerek.

Csomóan tehát nem jöttek el.

Ebben a régióban (a Plateau-n) az alternatív kezdeményezéseknek és az alternatív életet élő embereknek olyan sűrűsége jött létre, amiről soha nem gondoltam volna, hogy létezik. Ez az egyik leglakatlanabb és legrurálisabb vidék Franciaországban, és éppen ez az egyik ok: annak idején könnyen és olcsón lehetett szálláshoz jutni, ez vonzotta az alter arcokat, emellett pedig hagyományosan erős a társadalmi háló, mert az emberek jobban egymásra vannak utalva.

Miért jó ez? Egyrészt nem vagyok egyedül: több száz hasonló érdeklődésű emberrel találkozom nap mint nap, és egy városihoz elég hasonló társadalmi életet tudok élni. Másrészt azt, hogy a kezdeményezések egymásra tudnak támaszkodni, és tényleg lehetővé válik egy alternatív életmód, nem csak egyéni vagy családi szinten, de társadalmi és gazdasági szinten is.

Összességében ez a sűrű bizalmi, ismeretségi és intézményi hálózat lehetővé teszi, hogy a gazdasági tevékenységeink (termelés és fogyasztás) még nagyobb részét hódítsuk vissza a piactól a reciprocitás, a kölcsönösség számára, és így egy jobb, gazdagabb, etikusabb, élhetőbb, igazságosabb és elnyomásmentesebb életet éljünk.

Alant következik a részletes leírás.

Az Eymoutiers-i(2115 lakos) moziban eddig egy Antonioni filmet, A hegedű című mexikói filmet és a fent említettet láttam. Nem sokkal az érkezésem előtt vetítették a Taxidermiát. A múlt héten Peyrat-le-Chateau-ban (1081 lakos) láttam a Pályán kívül című iráni filmet.

A Gaia vásárlási közösség 60 háztartást gyűjt össze. Évente kétszer mindenki összeírja, hogy milyen száraz élelmiszerekre (gabonák, kávé, és tisztítószerekre) van szüksége ezt együtt megrendelik lehetőleg a gyártótól, lehetőleg minél közelebbről, de mindenképp bio/fair trade minőségben, a tisztítószerek esetében pedig lebomlókat. Mivel nagy mennyiségben érkeznek a termékek, nem kell sokat fizetniük. Az adminisztrációt önkéntesek végzik, mindig más. Ott voltam az elosztáson, Chantallal a kommuna képviseletében, és Virginie-vel, aki a Bellevue kommuna rendelését hozta el. 3-4 kamion szállította oda a kartonokat és a zsákokat. Persze megint ott volt mindenki a hálózatból. Problémát jelentett, hogy fél év alatt megmolyosodnak a gabonák: ezért a Monde Allant Vers… (emlékszel-e még, mi volt az?) rendszeresen felajánlja egy-egy tagnak az általa összegyűjtott kidobott, tönkrement mélyhűtőket, hogy ebben tarthassa az élelmiszereket.

Az Gaia elosztásához a Champs Libres ajánlotta fel egy hangárját. A Champs Libres része a Réseau Repas-nak (és lehet, hogy itt fogok dolgozni két hét múlva), szintén úgy működik, hogy mindenkinek egyenlő szava van. Biozöldségeket termesztenek és tyúkokat tartanak, hogy biotojást árusítsanak. Jean-Jacques, aki a Champs Libres-t képviseli a Réseau Repas-ban, még a 68-as hullámmal érkezett meg ide. Természetesen a mi kommunánk is, meg mindenki a hálózatból az ő zöldségeiket veszi, amit házhoz is szállítanak (vagy mi megyünk érte – persze ekkor elhozzuk azokat a zöldségeket is, amit a többi a faluban lakó ember rendelt). Szombatonként ott vannak az Eymoutiers-i piacon is, ahol külön téren vannak a helyi termelők.

Szemben velük árulja a kenyeret Stéphanie, a kenyeret tőle rendeljük mi is hetente. És szombaton délelőtt ezen a téren van nyitva a Monde Allant Vers… is. A Monde Allant Vers… új épületét egy SCI vette meg: összegyűlt 60-70 ember, összedobták a pénzt, létrehozták ezt a szervezetet, és most ők a tulajdonosok, olcsón adják ki az épületet egyesületeknek.

A második emeleten van a Cesam Oxalis irodája: ez egy olyan szövetkezet, aminek az alkalmazottjai különböző, egyéni tevékenységet végző vállalkozók. Alkalmazottként jobb helyzetben vannak munkajogilag, és a szövetkezet lehetőséget nyújt a találkozásra, és a tanácsadásra adminisztrációs kérdésekben.

A Télé Millevaches egy helyi tévéadás, havonta jelentkezik új adással, helyi hírekkel és riportokkal. Eymoutiers-ban a Monde Allant Vers…-ben vetítik le, Faux-la-Montagne-ban (tehát itt: 364 lakos), a Brin de Zinc nevű teázóban, ahol bioteákat lehet inni és rendelni, Royère-ben (583 lakos) az Atelier-ben, ami egy Sirály jellegű kocsma, koncertekkel, vetítésekkel, vitákkal, kiállításokkal, üzlettel, ahol teát, kézműves termékeket, ruhákat vehetsz.

Havonta két vasárnap az Atelier-be megyek, együtt zenélünk, jazzt, tradicionális zenét, swinget, bossát, mindent, bárki csatlakozhat.

Keddenként kórus van, a Champs Libres egyik tagja a karvezető.

Vasárnaponként barátokkal felolvasóestet rendezünk valamelyikünknél, előtte közösen vacsorázunk.

Minden hónap utolsó péntekjén, mindig másnál van az Apéro du Réseau, ahol a hálózat tagjai találkoznak, iszogatnak, eszegetnek. Ide meghívják az újonnan a területre érkezett embereket is, akiket támogatni szeretnének a letelepedésben és a vállalkozás elindításában. Ez a hálózat nemrég hivatalos formát is öntött: létrejött egy egyesület, aminek a célja az új kezdeményezések felkarolása és segítése.

Faux-la-Montagne 20 km-es körzetében három kommuna működik (az egyik az Ambiance Bois nevű fűrészüzemé, ebben dolgozom én).

Még nem beszéltem a szülők által létrehozott bölcsődéről, a Foret Belleville-ben működő fiatalok farmjáról, a másik két kommunáról, a helyi művészek közösségéről és üzletéről, a Faux-la-Montagne-ban tervezett ökonegyedről, a Gentioux-i háborús emlékműről: Franciaország összes háborús emlékműve közül (minden községben van) ez az egyetlen, amire az van írva: Átkozott legyen a háború. A miniszter nem volt hajlandó felavatni annak idején. Minden évben a július 14-ei hivatalos ünnepségek után itt ünnepelnek az anarchisták is.

Mindez egy 50 km-es körzetben a Plateau de Millevaches-on, az ezer tó fennsíkján.