A választási időszak alatt a Le Monde-ot olvasva, a kommunában az asztali beszélgetéseket hallgatva és az elnökjelöltek közötti tévévitát megnézve világosabbá vált előttem az itteni törésvonal jobb és baloldal között: itt – személyek, vallások, kultúrák helyett – tényleg két világnézet áll egymással szemben, amik között a saját értékeink alapján lehet és érdemes választani. A különbség a két oldal között nyilvánvaló, és viszonylag koherens a különböző politikai területek között, mégha Segolene Royal a baloldal jobboldalának számít is, és a körülöttem lévő embereknek inkább a kisebbik rossz.
Archive for May, 2007
Úgy lett, amint írtam: megfőztem a rakott krumplit és az aranygaluskát (utóbbit a kommuna három kisgyerekének lelkes segítségével), elsétáltam utoljára az Ambiance Bois-ba, hogy megvegyem az arról szóló könyvet (ajándékba adták), aztán este még megnéztem az urnabontást és a szavazatszámlálást. Az első forduló alapján úgy számolgattuk, hogy ha 75% fölött lesz Segolène aránya Faux-la-Montagne-ban, akkor országosan meglesz az 50; az eredmény 74% lett. A polgármesteri hivatal halljában ott volt a falu apraja-nagyja: öregek és gyerekek, értelmiségiek és nem azok. Mikor a pocakos, sertésfarmot tartó polgármester – akit Olivier a kommunából így jellemzett: fiatalkorában maoista, felnőtt korára stratégiai-Bayrou-szavazóvá lett (ti. ez a centrista jelölt megverte volna Sarkozyt) – elkezdte fennhangon olvasni a helyettesei által nyitogatott borítékokból kivett papírokat, hirtelen csend lett az egész teremben: Royal… Royal… Royal… Royal… Royal… Sarkozy: ekkor páran felhorkantak, aztán folytatódott a felolvasás, háromszázvalahány szavazatig.
Ki hitte volna? Öt hetet dolgoztam az Ambiance Bois-nál, és a végére olyan sokra vittem, hogy rajtam múlott, ki lesz az új elnök-vezérigazgató.
Én húztam ugyanis ki a kalapból a cédulát, Chantal nevével.
Az első tizenöt évben Marc volt a vezérigazgató, de ennek semmi jelentősége nem volt, azon kívül, hogy alá kellett írnia pár papírt, és hogy ő viselte a felelősséget a cégnél történtekért. Néhány éve döntöttek úgy, hogy – mivel a törvény nem teszi lehetővé a felelősség teljes megosztását – sorshúzással döntenek az elnök-vezérigazgató személyéről, és évente cserélnek. Így, felelősségre vonáskor a bíróságon mégis figyelembe vehető, hogy minden évben más viselte ezt a posztot.
Az Ambiance Bois alternatív vállalat, a Réseau Repas alapító és egyik legjelentősebb tagja.
Az Ambiance Bois nem egy, az érintett-elméletet magáénak valló, évente súlyos pénzeket a CSR programra áldozó vállalat, mint például a Matáv. Nem is egy, a szociális szférában működő szolgáltató-cég, mint mondjuk egy magán-nyugdíjasotthon. És nem egy bizonyos politikai célért küzdő, állami/EU-s támogatásokból élő egyesület (association), amiből tengersok van Franciaországban.
Hanem egy fűrészüzem, tehát egy termelő vállalat, aminek a működése radikálisan különbözik egy általában vett vállalatétól. Olyan, a mai gazdaságban általánosan elfogadott elveket kérdőjelez meg, mint a növekedés, a profitorientáltság, a hierarchia, vagy a gazdaság és a politika kettéválasztása.
Számomra az Ambiance Bois (és ami körülötte van, tehát a kommuna és a hálózat): politikai projekt. Persze minden vállalat politikai ügy, hiszen a közösséget érinti, csakhogy ezt a vállalatok nem vallják be magukról (a gazdaság és politika hamis kettéválasztásáról lásd még TGM cikkét).
Részletek: kontinyú ríding ambiansz boá: Continue reading ‘Ambiance Bois’
