A választási időszak alatt a Le Monde-ot olvasva, a kommunában az asztali beszélgetéseket hallgatva és az elnökjelöltek közötti tévévitát megnézve világosabbá vált előttem az itteni törésvonal jobb és baloldal között: itt – személyek, vallások, kultúrák helyett – tényleg két világnézet áll egymással szemben, amik között a saját értékeink alapján lehet és érdemes választani. A különbség a két oldal között nyilvánvaló, és viszonylag koherens a különböző politikai területek között, mégha Segolene Royal a baloldal jobboldalának számít is, és a körülöttem lévő embereknek inkább a kisebbik rossz.
[Itt régebben egy másik szöveg volt, ami nem tetszett meg jogos kritikát is kapott. Kritika és eredeti szöveg a kommentek között.]
A franciaországi baloldal egy kicsit jobban képviseli az elesetteket, a szegényeket, a munkásokat, az egyenlőséget és kevésbé immigráns-ellenes. Többet költene szociális lakásokra, környezetvédelemre és a civil szférára. Alapvetően több közjószágot akar: a közjószágok mindenki számára elérhetőek, tehát elsősorban a szegényebbeknek kedveznek, akik amúgy nem tudnák ezeket megvásárolni. A környezetvédelem esetében például, ha ez jobb levegőjű városokat eredményez, minden belvárosban lakó jól jár. Ha viszont a levegő szennyezett, akkor a szegények tüdőrákot kapnak, az pedig, akinek van pénze, ki tud költözni a zöldövezetbe, mert ki tudja fizetni az ingatlant és az autót az összes családtagjának.
Ha Franciaországban járok, azt látom, hogy itt általában véve jó élni, jobb, mint Magyarországon: és ez nem csak a gazdagság miatt van így. Olyan dolgokra gondolok, mint a pékségek, a sajtok, a borok, a szépen karbantartott falvak, városok és vidékek, a civil szervezetek, a kezdeményezések, az emberek tekintete, hozzád való viszonya, és még számtalan más. Szerintem ebben az életszínvonalban, ebben a közjószághalomban az államnak jelentős szerepe van, és ezt a szerepet a baloldal jobban védi.
A jobboldal és még inkább Sarkozy a fenti dolgokból általában kevesebbet akar, és ehelyett olyan dolgokra helyezi a hangsúlyt, mint az egyéni tulajdon növelése, az egyéni fogyasztásod növekedése (a varázsszó a “pouvoir d’achat”, a vásárlóerő), és hogy ezért dolgozz(hass) többet. Mint az ezerszer elismételt mondata: “travailler plus pour gagner plus” – többet dolgozni, többet keresni (igaz franciául nem keresni, hanem nyerni). Sarkozy a dolgozó Franciaországról beszél (la France qui travaille), meg a korán kelő Franciaországról (la France qui se lève tot). Ez implicite azt is tartalmazza, hogy van a nem dolgozó Franciaország, meg a későn kelő Franciaország. A programja az egyenlőtlenségek növekedését eredményezi, és az egyenlőtlenek között az előnyösebb helyzetben levők segítését. Egyik fő javaslatuk az örökösödési adó eltörlése, hogy ne adóztassák meg azt, amit a polgár egész élete munkájával megkeresett. Sarkozyről azt is lehet tudni, hogy számos vállalatvezető a haverja: a fő kereskedelmi csatornáé, a Figaroé, a Louis Vuitton-é, stb. (A baloldalon a főgonoszok itt a vállalatvezetők, a főnökök (le patronat), és főként ezeknek az érdekképviseleti szervezete, a francia MGYOSZ, a Medef. Ők azok, akik állítólag lobbierejüknél fogva hátulról érvényesítik az akaratukat és az érdekeiket, akár jobb- akár baloldali kormány van hatalmon.)
Mindemellé jön még egy kifejezetten Sarkozy-ra jellemző vonás, és a sikerének egyik titka: a bevándorló-ellenesség. Nyíltan ki is mondta, hogy ezen a téren számít Le Pen szavazótáborára, és ez be is jött neki: Le Pen a választások egyik nagy vesztese lett.
Sarkozyt sokan gátlástalan hatalommániásnak tartják – ez is, na meg a társadalom felette való megosztottsága (a választás tétje sem Sarkozy vagy Royal volt, hanem Sarkozy vagy nem-Sarkozy – ezért van az is, hogy csak tőle tudtam idézni) a magyar helyzethez hasonlít.
A fentiek alapján az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez a francia – és azt hiszem, nyugati – értelemben vett baloldal Magyarországon nem létezik: az MSZP gazdaságpolitikája sok szempontból Sarkozytől jobbra áll.
Itt most mindenki öt vagy tíz szűk Sarkozy-esztendőre rendezkedik be – érdekes, hogy összekötik a mindennapi életkörülményeiket a „fenti” politikai történésekkel.
Mint nemrég az a nő, aki felvett stoppal, és akinek egyszerre volt angol és spanyol akcentusa, de azt mondta, a naptól is függ. Skót családban született, de Chilében. Onnan fiatalkorában jött Európába, mert nem bírta Pinochet rendszerét. Először Spanyolországba ment, ahol már vége volt Franconak, de még mindig nagyon rideg volt a társadalom és főleg a latin-amerikaiak fogadtatása. Így hát elutazott Angliába, de a Thatcher-éra alatt csak pár hónapig bírta. Thatcher alatt vagy nagyon sznobnak, vagy nagyon periférián élőnek kellett lenned, hogy kibírd, mesélte. Így került Franciaországba, ahol megtetszett neki a Mitterrand-korszak hangulata. Szerinte most már sajnos itt sem ugyanolyan, mint akkor volt.
Június 5, 8:00
Itt a kivágott szöveg:
“Úgy látom, ez a törésvonal alapjában a közjó és a magánjók között húzódik: a baloldal több (vagy kevésbé kevesebb) közjót akar: olyan javakat, amik mindenki számára elérhetőek, a lehető legkiegyenlítettebb esélyekkel: vasutat, iskolát, a Franciaországban döbbenetesen kiterjedt civil szféra áldásos tevékenységét, egy minimális, mindenképp biztosított jövedelmet, lakást, szabadidőt (a vitatott 35 órás munkahét mindenkinek heti 133 óra szabadidőt biztosít).
A jobboldal ezzel szemben az egyének javát, az egyének érdekét védi, csakhogy nem mindegyikét: azokét, akik a közjavak nélkül is megvannak, mert vásárlásukkal ki tudják váltani azokat. Azokét, akik nélkül is boldogulnak, hogy a közjószágokat igénybe vennék. Azokét, akik “megérdemlik”.”
mate, az a resz a kozjorol es a maganjorol meglehosen szubjektivre, mondanam demagogra sikeredett…eszrevetted? pedig szivesen tajekozodom amugy a francia kozhelyzetrol a blogodon…
igen, észre, de nem azt, hogy demagóg: igaz, csak leírni nem tudtam jól, meg persze felületes, mert 1 bekezdésben nem lehet leírni a bal és a jobboldal közötti különbségeket. miért és hol demagóg?
szerintem azert, mert amikor leirod a baloldalt, akkor megutsz egy ilyen nagyon objektiv, nagyon adatos, nagyon ertekmentes leirast, (hany oras munkahet, “leheto legkiegyenlitetebb eselyek”, vasut, stb. peldak, peldak)es ezutan szinte eszrevetlenul attersz egy igencsak ertelekelo es szubjektiv leirasra a jobboldalrol, ahol mar eleve csak egy ertelmezeset adod az o programjuknak, anelkul, hogy a programot akar csak kicsit is leirnad – peldanak csak ennyi: “akik megerdemlik”, ami nyilvanvaloan a te sajat es meglehetosen kritikus interpretaciod (mig a baloldalt nem ertelmezted, csak leirtad nagy vonalakban h mit akarnak), es nyilvan lehetne adni egy ennel sokkal szimpatikusabb ertelmezest, ahogy a baloldalrol is egy antipatikust. Mar ha csak nyelvtanilag nezed, akkor is latszik: az elso egyetlen hosszu, felsorolo mondat, mig a masodik resz tobb rovid, sokkal retorizaltabb (pl. ismetlesek, “akik” “akik”, idezojeles kifejezes, rovid lezaro hataskelto mondat, stb). Emiatt a stilusvaltas miatt irtam hogy demagog (es nem csak szubjektiv), mert szerintem ez tipikus demagogia: elkezdeni vmit objektiven, es amikor mar “elaludt” az olvaso/hallgato ebersege, h oke, nem kell szurni a szubjektiv elemeket, ugy tunik, hiteles, amit kapok, akkor viszont atterni erre a masikra.
de ettol fuggetlenul megbizom a politikai es egyeb eleslatasodban (annak ellenere, h en nem vagyok hive az eros nagy allamnak es szoc halonak), a joszandekodban es a korrektsegedben meg meginkabb, szoval ezt ne vedd eles kritikanak, inkabb csak meglepett hogy ezt irtad, es kivancsi voltam hogy tudatosan-e.
szia!
Kösz, hogy leírtad! Nem szándékos volt a retorika, de ettől még lehet tisztességtelen. Szerintem egyszerűen csak összecsaptam, és ettől lett ilyen: nem ültem elég időt a szöveg felett. Persze az jó kérdés, hogy ettől miért lesz egy szöveg manipulatív, és miért pont ebbe az irányba. Talán nem vettem a fáradságot, hogy végiggondoljam és megfogalmazzam azt, amiről egyébként eléggé meg vagyok győződve.
Én csak azt éreztem, hogy valahogy nem jó így ez a szöveg, nem tiszta, de nem igazán láttam a részleteket.
Jó az is, hogy olyan szempontból, olyan szemüveggel jellemzed a szöveget, amihez én egyáltalán nem vagyok hozzászokva, és ez így nagy újdonságnak hatott.
Na majd gondolkodom, hogyan javíthatnám ki.
Szerintem a demagóg nem jó szó arra, amit írsz. Én ezt inkább részrehajlónak nevezném, szubjektívnak vagy manipulatívnak. A demagógia mást jelent.
Az “akik megérdemlik” nem csak az én interpretációm: Sarkozy rendszeresen beszél arról, hogy mostantól az érdem fog számítani végre újra. Idézőjelbe is éppen azért tettem, mert nem én gondolom úgy, hogy megérdemlik.
Szerintem amit írtam: interpretáció, vélemény, mindkét oldalról. Nekem szimpatikusabb képem van a baloldalról, és ezt is írom le, A baj az lehet, hogy ezt túlságosan leegyszerűsítetten, érvelés, és megalapozás nélkül teszem. Kérdés, hogy mi teremt olyan látszatot, mintha ez valami értékmentes analízis lenne. Talán a bevezetés az, meg szerinted a baloldalt leíró rész nyelvezete. Na meg lehet, hogy az, hogy mit vársz tőlem.
Írok egy másik részrehajló véleményt, de megpróbálom jobban kifejteni, megalapozni.
Azt is érdemes lett volna leírni, hogy a baloldal a bevándorlók honosítását pártolja. Ami pedig azzal jár, hogy a családtagjaik is bevándorolhatnak Franciaországba.. aztán dominó-hatás. Durván kifejezve, árulást követnek el a szavazatokért.